A TFSE női futsalcsapata az ünnepek előtt érte el első nemzetközi sikerét, mivel bronzérmet nyert az európai elitet felvonultató hatnapos tornán az olaszországi Bariban.

Viza Krisztián együttese veretlenül zárta a tornát, mivel a csoportkört a lengyel Rekord Bielsko-Biala elleni döntetlennel kezdte, ezt követően legyőzte a német Münster együttesét, a döntőről azonban kevesebb rúgott góllal végül lemaradt, így a harmadik helyért lépett pályára, ahol a holland Os Lusitanos csapatát múlta felül büntetőkkel. A hazai bajnokságban címvédő együttes szerepléséről a TFSE vezetőedzője nyilatkozott az mlsz.hu-nak.

Mesélj egy picit ennek az olasz tornának a hátteréről, mikor kaptatok meghívást, illetve kik vehettek részt rajta?

Szeptemberben az olasz szövetségtől kaptunk meghívást, erre a tornára pedig a női európai futsalbajnokokat hívták meg. Hat nemzet bajnoka gyűlt össze Olaszországban, rajtunk kívül a spanyol, olasz, holland, lengyel és a francia bajnok, de egy héttel a rajt előtt a spanyolok – különböző egyesületi problémák miatt - visszamondták a részvételt, így helyettük a német bajnok vett részt a tornán. Minden körülmény adott volt egy jó tornához, és egyértelmű volt, hogy mi is részt szeretnénk venni rajta, mivel nagyon kevés olyan lehetőség adódik a magyar csapatoknak, hogy nemzetközi mérkőzéseket vívjanak, főleg ilyen színvonalon.

A TFSE női futsalcsapata ezelőtt még nem vett részt ilyen tornán, sőt Magyarországról is egyedül a DEAC volt, aki két évvel ezelőtt hivatalos volt, és végül negyedik helyen zárt. Számunkra pedig hatalmas öröm, hogy veretlenül harmadikok lettünk.

Hogyan alakultak a csoportmérkőzéseitek, illetve min múlt a döntőbe jutás?

Az első meccs 0-0-s döntetlent hozott egy nagyon kiélezett mérkőzésen a lengyel bajnokkal szemben, majd a második találkozón 3-1-re legyőztük a német bajnokot, és a döntőről igazából kevesebb rúgott góllal maradtunk le – mivel a lengyel csapat 4-2-re múlta felül a németeket, így ők játszhattak az aranyéremért. A harmadik helyért pedig a holland együttessel találkoztunk; ezen a találkozón a második félidő elején szereztek vezetést a hollandok, de másfél perccel a vége előtt öt a négy elleni játékra váltottunk, melyből sikerült az egyenlítés, a meccset pedig büntetőpárbaj döntötte el a javunkra. 

Mekkora löketet adott ez a nemzetközi siker a csapatnak?

Már a kiutazástól kezdve olyan kohézió volt a lányok között, amit kívülről tényleg öröm volt látni – talán még sosem láttam ennyire egységesnek a csapatot, mint most ebben a hat napban. Reméltem jó hatással lesz rájuk az, hogy ki lettek mozdítva a komfortzónájukból, de nem gondoltam, hogy ez ennyire jól fog sikerülni. Nagyon bízom benne, hogy ezt a hullámot meg tudjuk lovagolni, és tovább tudjuk vinni ezt a lendületet az itthoni bajnokságban és a kupában is.

Szerinted milyen hatással lenne hazai szinten a női futsalra, ha több magyar együttesnek adódna lehetősége ilyen színvonalas tornákon részt venni?

Már az egy nagyon érdekes dolog, hogy teljesen más futsal kultúrákkal találkoztunk, mint a miénk. Ahány nemzet annyi féleképpen látják ezt a játékot. Csak hat nemzet volt jelen, mégis látszott, hogy rengeteg féleképpen lehet játszani, és mennyire nem egyszerű ez a játék – pedig nagyon sokan azt hiszik. Biztos vagyok benne, hogy ha több ilyen lehetőség adódna, akár csak barátságos mérkőzések formájában, amelyen a magyar csapatok is meg tudják mérettetni magukat, annak biztosan nagy haszna lenne a hazai futsal közegben.

A pályán kívül is hasznos volt ez az utazás, bár az első napokban még mindenki távolságtartó volt, de a harmadik-negyedik nap környékén már nagyon baráti volt a hangulat. Hasznos szakmai beszélgetések zajlottak az edzőkkel és a vezetőkkel, valamint a játékosok között is, bele láttunk abba, hogy máshol hogyan működik a futsal és más csapatoknál, más bajnokságokban milyen háttérrel rendelkezik. Nyilván láttunk a miénknél jobb, illetve rosszabb képet is, de szerintem mindenki le tudta belőle szűrni, hogy milyen irányba tud ebből építkezni a saját csapatával.

                

Veretlenül zártátok a tornát, tehát a pályán el tudtátok tüntetni a csapatok közti különbségeket. Szerinted mi volt az a plusz, amivel ezt el tudtátok érni?

Azt kértem a lányoktól, hogy élvezzék a játékot, és ne tehernek fogják fel, mivel nem tudni, mikor adódik még egy ilyen lehetőség. Fogják fel úgy, hogy ez a tavalyi szezonjuk gyümölcse, ezért ki kell élvezni minden percét. Amatőr csapatként mentünk ki, tehát sok veszíteni valónk nem volt, próbáltuk teljes mértékben levenni a terhet a lányokról, és az a kohézió, ami látszódott már az utazástól kezdve az első mérkőzésen át az utolsó berúgott büntetőig, szerintem ezzel sikerült eltüntetni a különbséget. Illetve kiemelném a magyar mentalitást, és a magyar virtust, ami a lányok jobbik oldalát hozta elő, ki lettek mozdítva a komfortzónájukból, és ez egytől egyig minden játékosra jó hatással volt. Ennek köszönhetően talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az eddigi legjobb teljesítményt láttam a lányoktól, amióta együtt dolgozunk.

Bár nem rendeznek női Bajnokok Ligáját, de a megjelent csapatok színvonalát tekintve szerinted ezt az olasz tornát akár nem hivatalos BL-nek is lehetne nevezni?

Kifejezetten nívós torna volt, és tényleg látszott, hogy az európai elit jelent meg. Valószínűleg, ha Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban keresgélnénk, akkor biztosan találnánk még olyan csapatot, amely bőven megütötte volna ennek a tornának a szintjét, de talán még nagyobb a varázsa annak, hogy csak a bajnokcsapatok vehetnek részt rajta. Hatodik, hetedik éve rendezik meg ezt a tornát, de bízunk benne, hogy lassan eljön annak az ideje, hogy a női futsal kinövi annyira magát, hogy hivatalos BL-t is rendezzenek a nőknek, hiszen megérdemlik. Rengeteg munkát tesznek bele, és talán nem is kapják meg azt a megfelelő rivaldafényt, amit megérdemelnének.

Mi vár rátok a következő napokban, hetekben?

Adtam egy kis pihenőt, illetve egyéni programot a lányoknak, készülünk a bajnokság folytatására, mivel a nemzetközi mérkőzések után egyből három rangadó vár a csapatra: egy DEAC elleni bajnoki, egy Tolna elleni kupameccs, és még egy Eger elleni bajnoki. Ebből mindhármat rangadónak fogom fel, hiszen három jó képességű együttessel csapunk össze. Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy minden meccsen a győzelmet tűzzük ki célul, persze emellett az a legfontosabb számomra, hogy a játékunk mérkőzésről mérkőzésre folyamatosan fejlődjön, és amikor eljön rájátszás, az igazán éles része a bajnokságnak, addigra tényleg a legjobbját tudja nyújtani a csapat.