A 1. Futsal Club Veszprém 62-szeres magyar válogatott játékosa, Tatai József az mlsz.hu-nak adott interjújában futsal pályafutása mellett többek között arról is beszélt, csapatának el kell hinnie, hogy van esélye a sikerre, és ha szerencséjük van, akkor ismét elhódíthatják a férfi Magyar Kupa-trófeát a május 11-12-én sorra kerülő négyesdöntőben.

A bajnoki rájátszásban jöttek kisebb–nagyobb hullámvölgyek, szerinted mi ennek az oka? 

Everton Felipe télen távozott, és a játékunk korábban nagyban rá is épült, szerintem minden csapat megérezte volna, ha egy kulcsjátékosa elmegy. Emellett rengeteg a fiatal, akiknél számít, hogy milyen helyzetben lépnek pályára, és ezt szerintem nehezen tudtuk kezelni. Át kellett állnunk egy másik játékra, amihez mindenkinek idő kellett, aztán jött egy siker a Nyíregyháza ellen, meg a kettős győzelem a Magyar Kupában, ami már nagyon kellett nekünk. 

Ebbe a váltásba te mennyire voltál vezéregyéniség? 

Hát mivel szinte mindenki a fiam lehetne, ezért eléggé fontos láncszem voltam, de a csapatkapitányunk, Spandler Matyi, és amíg itt volt a Fridrich Dávid, addig ő is, hiszen mi voltunk az idősebb játékosok, akiknek húznia kellett ezt a szekeret. Nekünk is idő kellett ahhoz, hogy tudjunk változtatni ezen, mert nyilván a nagy jövő előtt álló fiataloktól nem várhatjuk el, hogy folyamatosan kiegyensúlyozott teljesítményt mutassanak, de egyre jobban össze fog érni ez a történet.  

Szerinted a Veszprém milyen erőt képvisel a magyar futsal élvonalában? 

A hazai futsalban a Haladás és a Berettyóújfalu után tenném szorosan magunkat. Ha az elmúlt 5 évet nézzük, akkor három bronzérmet nyertünk a bajnokságban, megnyertük a Magyar Kupát, tehát mindig ott voltunk az elején. Nyilván a Haladás kilóg és a Berettyó is előttünk van, de szerintem már nem annyival, mint három éve. Mi is jövünk fel, most nálunk történt egy váltás, ezt a nyáron szerintem orvosolni tudjuk, és akkor ismét ott lehetünk szorosan az ő nyakukon. Jön fel a Kecskemét és a Nyíregyháza is, ami jót tesz a magyar futsalnak, mivel egyre több jó csapat van és ezzel együtt egyre több jó játékos is, ez mindenkinek az előnyére válik. Nagyon remélem azt, hogy most már megélem azt, hogy egyszer bajnoki döntőt játsszunk, mert évek óta ezért küzdünk, ezért hajtunk. 

Ott vagytok az MK négyesdöntőben, van esélyetek ismét elhódítani ezt a trófeát? 

Jó lenne a Halival a döntőben találkozni, nem mondom, hogy mi lennénk az esélyesebbek, de ha tízből csak egyszer tudunk nyerni, akkor miért ne lehetne pont az az egy?! Korábban, amikor a Berettyó ellen nyertünk, akkor sem mi voltunk az esélyesebbek, de úgy álltak a csillagok, hogy sikerült nyernünk. El kell hinnünk azt, hogy van esélyünk, mert egy jobb csapattal is előfordulhat, hogy rossz napot fog ki, nekünk pedig szerencsénk van, plusz mindenki a legjobbat hozza ki magából a pályán. Én abba bízok, hogy lehet ez a FinalFour a miénk. 

Mi az, ami megfogott a futsalban? 

A nagypályás foci mellett összejártunk az ismerősökkel is kis pályán is focizni, és amikor megalakult a veszprémi futsal klub, akkor azonnal megkerestek, de az első évben még nem tudtam bekapcsolódni, hiszen akkor még NB II-ben játszottam. A következő évben viszont a Balatonfüred harmadosztályú csapatához kerültem, akkor már szó volt róla, hogy csatlakozom, de ez csak télen valósult meg, amikor már Ausztriában légióskodtam. Lenéztem az egyik edzésre és rögtön feltűnt, hogy fura a labda, nem úgy pattogott, ráadásul nagyon sok mozgás is volt a pályán és én nem ehhez a játékhoz voltam hozzászokva, nem így játszottunk a baráti körrel, de tetszett, aztán végül is itt ragadtam. Most már lassan 12 éve. 

Ez valóban hosszú idő, ráadásul már a bemutatkozásod is emlékezetes volt 2012-ben a Haladás ellen ...  

Igen, ők 2010-ben alakultak és előttünk jártak egy picivel, de akkor teljesen más volt a csapat, mint a mostani. Én az első meccsen még nem is akartam játszani, mert még csak akkor kezdtem el és körülbelül egy hete edzettem. Az akkori edzőnk, Németh Gaba mondta, hogy játszanom kellene, hirtelen pedig azt válaszoltam, hogy ez esélytelen, de végül a csapattársaim meggyőztek, és beleegyeztem. A meccset 4-1-re megnyertük, amiből 3 gólt én lőttem, így végül is örültem, hogy játszottam. 

Mennyire épül a futsal a taktikára? 

Gyerekkorban inkább a játék a fontos, és a taktika háttérbe szorul, de felnőtt, sőt már utánpótlás szinten is az ifi, U17, U19-ben, már a taktika is nagyon fontos szerepet kap. Felnőtt szinten akár meccset is lehet nyerni egy jó pontrúgás figurával vagy egy jó helyezkedéssel, úgyhogy szerintem ez nagyon fontos. Minél többet tudunk erről a játékról, és minél több figuránk van, annál nagyobb az esélyünk a győzelemre. Nyilván kell az egyéniség és az is, hogy mindenki belerakja a munkát, de nagyon fontos szerepe van taktikának. 

Taktika után egy kis technika. Tapasztalataid szerint milyen a futsalt és a nagypályát egyszerre űzni, mennyire segítheti elő egyik a másikat technikailag?  

Én sokat fejlődtem fejben, gondolkodásban. Nagypályán még van idő gondolkodni, míg kispályán minél gyorsabban kell döntést hozni. Emellett én azt vettem észre, hogy egyre többször talppal vettem át a labdát. Az elején szóltak nekem edzésen, hogy ne belsővel, hanem talppal vegyem át, és ebből utána nagy pályán is előnyöm volt.  Éppen ezért a gyerekeknek is nagyon ajánlom, hogy fiatalon a kettőt együtt csinálják. Ha valaki nagypályás akar lenni, akkor már heti 1-2 ilyen futsal edzés is előnyére válhat.  

Lehet a kettőt huzamosabb ideig együtt csinálni? 

Egy idő után szerintem el kell engedni az egyiket. Én 28 évesen, négy- négy és fél év után hagytam abba a nagypályás labdarúgást, mert akkor már úgy gondoltam, hogy ez a jövő számomra. Nagyon fontos volt, hogy itt volt helyben, Veszprémben és nem kellett tovább Ausztria és Magyarország között ingáznom.

Eddig 62-szer ölthetted magadra a válogatott mezt. Mi volt a legszebb élményed a válogatottal? 

Egy sportolónak a kezdetekben az a legnagyobb célja, hogy válogatott legyen. Amikor elkezdtem a futsalt és azt mondták nekem, hogy válogatott lehetek, akkor nem láttam rá sok esélyt, mert láttam, mit tudnak azok, akik már régóta benne vannak. Én csak jöttem és játszottam, élveztem, ennyi. Másfél év után lettem először válogatott és ott rájöttem, hogy van még hova fejlődnöm. Elmondták, hogy mit is kéne csinálnom, hova kellene helyezkednem, és azt éreztem, hogy ez egy más szint. Nekem minden válogatott meccs ajándék volt, nem éreztem azt, hogy nekem bérelt helyem van, mindig vártam a meghívót. A legszebb dolog, pedig amikor a magyar himnuszt hallgatjuk a válogatottal a mérkőzés előtt, még most is kiráz a hideg tőle, amikor rágondolok. 

Milyen céljaid vannak még a válogatottal?  

Lettek volna idén is, de sajnos a tavalyi évem az nem úgy jött össze, ahogy terveztem. Egy év kiesett a boka műtétem, majd a gerincsérvem miatt. Nyáron már azon gondolkoztam, hogy abba hagyom, de aztán meggyőztem magamat a folytatásról. Meg akartam mutatni, hogy én még tudok úgy játszani, ahogyan korábban és ebben az évben jól is érzem magamat. Miután visszatértem, hívtak a válogatottba, decemberben még volt egy meccs, azóta viszont nem kaptam meghívót.   

Mit tanácsolnál azoknak, akik még csak most kezdik a futsalt vagy esetleg még csak most ismerkednek vele? 

Én azért kezdtem el, mert élveztem azt, hogy terembe focizok, a környezetet, a hangulatot. Itt Veszprémben sok néző van a meccseken, de egy fiatal számára ez egy életpálya is lehet, amivel megalapozhatja a jövőjét. A futsal egy nagyon érdekes sportág: pörgős, gyors, rengeteg benne a helyzet és a gól, ez pedig érdekli az embereket.